Pecsét

A pecsét (latin signum, sigillum) kemény nyomóra alkalmazott ábrázolásnak, képlékeny anyagra átvitt lenyomata. A magyar nyelvben a pecsét szó a pecsétnyomó megnevezésére is szolgál, de a tudomány csak a lenyomatot érti rajta.

Bizonyító erejű jelek használatának igénye már az ókori keleti népeknél is megfigyelhető. Kr. e. 4. évezredi Mezopotámiában már ismerték a pecsétnyomót, illetve a pecsétet, az ókori Kelet számos államában használtak pecséthengereket. A Kr. e. 2. évezredben, Egyiptomban már használtak zárópecsétet, Szakkarában feltárt sírból számos pecséttel lezárt boros kancsó került napvilágra. A Biblia tanúsága szerint pecséteket a zsidók is széles körben használtak, a görögök szintén használtak pecséthengereket és pecsétgyűrűket. Az ókori Rómában számos magánszemélynek volt pecsétgyűrűje, mely az aláírást helyettesítette, használtak pecsételésre finoman megmunkált kőlapocskákat is, melyre isteni, császári, vagy más emberi ábrázolást véstek. A pecsétnek, mint bizonyító eszköznek nagyobb jelentőséget tulajdonítottak az általános írástudatlanság miatt, azért tudta pótolni az írást, mert szerepelt rajta tulajdonosának szimbolikus képe, a pecséthasználat a Meroving és Karoling korban is divatos maradt.

A pecsét három feladata:

  • garantálja valamely tartalom titkosságát, sértetlenségét
  • bizonyítja a tulajdont
  • érvényesít, hitelesít.

Idézőpecsét

Idézőpecsétet már a rómaiak is használtak lényege, hogy a főúr (bíró) saját képét ábrázoló pecsétjét küldte el a megidézettnek, a pecsétvivő élőszóban közölte, hogy hol, mikor, és miért kell a megidézettnek megjelennie. Magyarországon I. László és Könyves Kálmán törvényei előírják a világi és egyházi személyek pecséttel történő megidézését. E törvények szerint a királynak, a nádornak, a hercegispánnak, a királyi bíráknak és főpapoknak volt joguk idéző pecsétet használni. Ez a gyakorlat III. Béla 1181-ben felállított kancelláriájának felállításával fokozatosan megváltozott, ettől kezdve nem pecséttel, hanem a pecsétnyomó viaszlenyomatával hitelesített oklevéllel idézték meg a per résztvevőit. A 13. századtól a király és az országbírák, már a káptalanok útján szereztek érvényt jogi eljárásaiknak.

Más nyelveken
English: Seal (emblem)
Alemannisch: Siegel
العربية: ختم
беларуская: Пячатка
čeština: Pečeť
Deutsch: Siegel
Ελληνικά: Σφραγίδα
Esperanto: Sigelo
español: Sello (cuño)
eesti: Pitsat
suomi: Sinetti
français: Sceau
Gàidhlig: Seula
עברית: חותם
हिन्दी: मोहर (चिन्ह)
hrvatski: Pečat
íslenska: Innsigli
日本語: 印章
қазақша: Мөр
한국어: 도장
lingála: Kasɛ́
lietuvių: Antspaudas
latviešu: Zīmogs
монгол: Тамга
Bahasa Melayu: Cap mohor
Nederlands: Zegel (waarmerk)
norsk nynorsk: Sigill
norsk: Segl
occitan: Sagèth
polski: Pieczęć
português: Sinete
română: Sigiliu
srpskohrvatski / српскохрватски: Pečat
Simple English: Seal (device)
slovenčina: Pečať
slovenščina: Pečat
српски / srpski: Печат
svenska: Sigill
українська: Гербова печатка
ייִדיש: זיגל
中文: 印章
文言: 印章
粵語: 圖章