Hit (filozófia)

A hit ismeretelméleti értelemben kijelentések, elméletek olyan elfogadását (vagy tagadását) jelenti, melyek közvetlen és azonnali igazolása semmilyen módon – sem érzékileg, ill. tágabb értelemben tapasztalatilag, sem logikailag – nem lehetséges.[1] Az elfogadás tehát a teljes „racionális” bizonyítás hiányában, esetleg – de nem feltétlenül – annak ellenére történik.

A hitnek ezen értelmezése a filozófia és a pszichológia számára is problémát, vizsgálati területet jelent. A hit egy másik – a fentitől nem független, de azzal nem is teljesen egybeeső – értelmezésben vallásos hitet jelöl.

A hit egyáltalán nem valamiféle megátalkodott ragaszkodás egyértelműen hamis dolgokhoz: a legtöbb ember megalapozottnak érzi sok hitét, meggyőződését, olyan esetekben is, amikor a szigorú bizonyítás valójában nem történik meg, és eme érzése nemhogy ütközne a társadalmi szokásokkal és elvárásokkal, hanem sokszor éppenséggel találkozik velük. Például egy szimpatikus embertől barátságos fellépést várhatunk a jövőben is, vagy nap mint nap használjuk a liftet, pedig semmi egzakt garancia nincs rá, hogy a felvonófülke nem fog éppen akkor leszakadni; valójában a hit jelensége széles spektrumon mozog a józan ész és a teljes (ön)becsapás mint két véglet között.[2] Ráadásul a közvetlen és azonnali igazolás hiánya nem zárja ki, hogy az, aki hisz, ne rendelkeznék valami részleges, heurisztikus jellegű igazolással, vagy elvárásokkal a szigorú igazolás jövőbeni megtörténtére vonatkozólag. Mindezt azért szükséges kijelenteni, mivel léteznek vagy léteztek olyan gondolati irányzatok – filozófiai tanok, vélekedések – melyek akár a vallásos, akár a tágabb értelemben vett hitet leértékelték, azt károsnak vagy legalábbis fölöslegesnek gondolva. Különösen élen járt ebben a marxista filozófia a tizenkilencedik és huszadik századi Európában. Egyes marxisták élesen szembeállították a hit bármiféle értelmezését az igazsággal, az észszerűvel, és a tudással;[3] más képviselőik viszont rámutattak a hit(ek) alapvető szerepére nemcsak a mindennapi életben, hanem a tudományban is, és példákkal igazolták, hogy a hit megvalósulása is hordozhat (még ha nem is minden esetben hordoz) – magában racionális elemeket.[4][5]

Még elítélőbb ismeretelméleti kritikákat kapott a vallásos hit az említett irányzatok, illetve általában az ateista filozófusok részéről. A marxista filozófia gyakran az „elméleti hit” terminust alkalmazta a fenti, „ismeretelméleti” hitértelmezésre (nem ritkán azzal a szándékkal, hogy elválassza azt a teljesen irracionálisnak tartott vallásos hit fogalmától).[6] A vallásos világkép a hívők gondolkodásában részben átfedi az empirikus tudományos módszerekkel megközelíthető világot, részben túlmegy azon. Az a része, amely a természettudományok felől nézve nem értelmezhető, filozófiai értelemben metafizika. Egy népcsoport hitét a különböző természetfeletti lényekben, jelenségekben hitvilágnak, illetve mitológiának nevezzük.

Más nyelveken
English: Belief
العربية: عقيدة
asturianu: Creyencia
azərbaycanca: İnanc
বাংলা: বিশ্বাস
català: Creença
کوردی: باوەڕ
čeština: Víra
Cymraeg: Credo
Deutsch: Glauben
Zazaki: Bawermend
Ελληνικά: Πίστη
Esperanto: Kredo
español: Creencia
eesti: Uskumus
euskara: Sinesmen
فارسی: باور
suomi: Uskomus
français: Croyance
galego: Crenza
עברית: אמונה
hrvatski: Vjerovanje
interlingua: Credentia
Bahasa Indonesia: Keyakinan dan kepercayaan
íslenska: Skoðun
italiano: Credenza
日本語: 信念
Patois: Biliif
한국어: 믿음
kurdî: Bawerî
Bahasa Melayu: Kepercayaan
Nedersaksies: Geleuven (gedrag)
norsk nynorsk: Tru
Nouormand: Crianche
occitan: Cresença
ਪੰਜਾਬੀ: ਵਿਸ਼ਵਾਸ
português: Crença
română: Credință
русиньскый: Віра (филозофия)
Scots: Belief
srpskohrvatski / српскохрватски: Vjerovanje
Simple English: Belief
chiShona: Chitendero
српски / srpski: Веровање
Türkçe: İnanç
татарча/tatarça: Ышану
ئۇيغۇرچە / Uyghurche: ئېتىقاد
українська: Віра
ייִדיש: גלויבן
中文: 信念
Bân-lâm-gú: Sìn-liām