Hermann Broch

Hermann Broch
Broch fényképe (1909)
Broch fényképe (1909)
Született 1886. november 1. [1] [2] [3]
Bécs [4] [5]
Elhunyt 1951. május 30. (64 évesen) [1] [6] [2] [3]
New Haven [5]
Állampolgársága osztrák
Foglalkozása
Kitüntetései Guggenheim-ösztöndíj

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hermann Broch témájú médiaállományokat.

Hermann Broch ( Bécs, 1886. november 1. – New Haven, Connecticut, USA, 1951. május 30.) osztrák regényíró, novellista, lírikus és filozófus, a huszadik századi világirodalom egyik legnagyobb alkotója.

Élete

Hermann Broch 1886-ban született Bécsben, zsidó nagypolgári családban. Textilmérnöki képesítést szerzett és átvette apja textilgyárának igazgatását. De közben, meglett férfiként matematikai, filozófiai és pszichológiai tanulmányokat is folytatott a Bécsi Egyetemen 1925-től 1928-ig. Írói körökben forgott, vonzotta a szellemi pálya. Megismerkedett többek között a Bécsben tartózkodó Lukács Györggyel, Mannheim Károllyal, Balázs Bélával.

1927-ben nagy családi vihart okozva eladta a teesdorfi gyárat, és ettől fogva az írói munkásságnak élt.

1931- 32-ben jelent meg első regénye az Alvajárók (regénytrilógia). Ismerősei közé tartozott Robert Musil, Rainer Maria Rilke, Elias Canetti, Franz Blei és James Joyce.

Ausztria náci megszállása ( 1938) idején letartóztatták, de barátai – többek közt James Joyce – közbenjárására szabadon bocsátották. Ezt követően emigrációba vonult. Először Angliában, majd az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le, ahol a Yale Egyetem német irodalom professzora volt haláláig. Amerikában fejezte be fő művét, Vergilius halálát ( 1945). Ekkoriban Broch katolikus hitre tért. Halála előtt Nobel-díjra jelölték. 1951. május 30-án halt meg New Havenben.

Fő műve, Vergilius halála, egy 1936-ban keletkezett elbeszélésből született. A regényt Broch 1938-ban kezdte el írni és 1945-ben jelent meg a könyv. A haldokló Vergilius utolsó 18 óráját elbeszélő alkotás a halál pillanatának megvilágítására törekszik. A haldokló Vergilius újra átéli költészetének és emberi létének állomásait, miközben megnyílnak előtte az időn és léten túli távlatok. Miközben az elbeszélés a létezés tapasztalaton túli eredetét és értelmét érzékelteti, lehetetlennek mutatja annak megragadhatóságát és elbeszélhetőségét.

Vergilius azzal a rémképpel viaskodik, hogy a nyelvi jelekbe vetett hite tarthatatlan, a nyelvi közeg közvetítőképességének túlbecsülése folytán a szépség esztéticista kultuszába tévedt, az életet ábrázolta, és azt hitte, tökéletest alkotott, holott a halált kellett volna megismernie, arra viszont a nyelvművészet nem alkalmas. Gyötrő kétségei támadnak a művészet létjogosultsága iránt, áldozatként meg akarja semmisíteni az Aeneist. Vergilius, fejlődésében eljut addig, hogy másokért hoz áldozatot: barátai, de elsősorban Augustus kedvéért lemond az önmegsemmisítés üres gesztusáról.

Broch tehát a másokért végzett cselekvő szolgálatnak mint legfőbb etikai értéknek a szuggesztív művészi kifejezésével világosan a keresztény szellemiség és a humanizmus mellett foglal állást.

Más nyelveken
English: Hermann Broch
العربية: هرمان بروخ
تۆرکجه: هرمان بروخ
български: Херман Брох
català: Hermann Broch
čeština: Hermann Broch
Deutsch: Hermann Broch
Esperanto: Hermann Broch
español: Hermann Broch
euskara: Hermann Broch
français: Hermann Broch
עברית: הרמן ברוך
italiano: Hermann Broch
Nederlands: Hermann Broch
português: Hermann Broch
română: Hermann Broch
русский: Брох, Герман
slovenčina: Hermann Broch
slovenščina: Hermann Broch
svenska: Hermann Broch
українська: Герман Брох