François Rabelais

François Rabelais
Francois Rabelais.jpg
Született c. 1494.
Chinon, Franciaország
Elhunyt 1553. április 9. (59 évesen)
Párizs, Franciaország
Állampolgársága francia
Házastársa nincs
Szülei Antoine Rabelais
Foglalkozása
Iskolái University of Montpellier
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz François Rabelais témájú médiaállományokat.

François Rabelais ( Chinon, 1494 körül – Párizs, 1553. április 9.) pap és orvos, a legnagyobb francia humanista reneszánsz író.

Témáit, szókimondását, nyers realizmusát tekintve François Villon életművének örököse és folytatója. Szatirikus (mai értelemben:) regényében, a többrészes Gargantua és Pantagruel-ben éles gúnnyal ostorozta az álszenteskedést, a szellemi korlátoltságot, a tudományos nagyképűséget és a világi hatalom visszaéléseit.

Élete

Gustave Doré Rabelais portréja, 19. század

François Rabelais 1483-ban vagy 1494-ben a közép-franciaországi Chinon településen vagy annak közelében (La Devinière) a Loir-vidéken született jómódú birtokos családban, apja ügyvédként dolgozott. Rabelais először a Seuilly-apátságban, majd a távolabbi Angers-ban nevelkedett. Fontenay-le-Comte-ban, a ferences szerzetesek körében kedvelte meg a görög nyelvet, Hérodotoszt fordította latinra. 1520 körül görögül kezdett el levelezni a kor egyik legkiválóbb francia humanistájával Guillaume Budéval, akit mestereként tisztelt. Szellemi barátságot kötött másokkal is, Rotterdami Erasmusszal, André Tiraqueau-val. A ferences szerzetesek eretneknek vélték Rabelais-t, elkobozták görög könyveit, ezért 1523-ban a ferenceseket elhagyva átlépett a bencés rendbe.

A bencéseknél Rabelais mint titkár elkísérte püspökét Périgord- és Poitou-beli útjaira. Alkalma nyílt megismerni más vidékek és emberek szokásait, nyelvhasználatát. Beiratkozott Poitiers-ben az ottani egyetem jogi fakultására, alaposan elsajátította a jogi szakzsargont, s később nagy tehetséggel alkalmazta szatíráiban. 36 éves korában mint világi pap [1] orvostudományi tanulmányokat folytatott a Montpellier-i Egyetemen, ahol egy kurzus keretében Hippokratész és Galénosz eredeti görög nyelvű szövegeit magyarázta, sőt régészettel és botanikával is foglalkozott.

Jó híre volt Lyonban a latin nyelven kommentárokkal kiadott Hippokratesz aforizmák révén, megbíztak benne, 1532-ben kinevezték orvosnak a lyoni Hôtel-Dieu kórházba, orvosi hivatását kis megszakításokkal majdnem élete végéig gyakorolta.

„ ...A kor szatírikus géniusza, melyből tudva-öntudatlan mindenki kölcsönzött magának emezt-azt, persze, nemcsak Németországban élt, hanem Franciaországban is ott volt. Formája a mai olvasó számára teljességgel élvezhetetlen már. Mindent elsöprő erővel élt Rabelais-ban az, amit a franciák úgy neveznek, hogy la nostalgie de la boue. Csaknem patologikus gyönyörűséggel és terjengősséggel veti szét magát mindazon naturáliákban, melyek erkölcsi szempontból talán nem is kárhoztatandók, hanemhogy esztétikailag sem azok, azt már csak az egészen beszűkült, elfogult tout prix naturáliahívő állíthatja, vagy esetleg az a nem is oly ritka nyárspolgár, aki ellenkező előjellel az: találván bármi dolgot erőteljesnek és szugesztívnak pusztán azért, mert botrányos vagy gusztustalan. De mint a szaromániája, ugyanolyan elviselhetetlen Rabelais-nak ez az egész túlzsúfoltsága, szanaszéjjelágazása, kéjelgése a gonoszkodásban, a dolgok kifacsarásában, minden ábrázolt tárgy elferdítésében. Lényének alapvonása valami gigantikus terjengés volt, s annyira megszállottan kedvelte a favicceket, hogy még halálából is efféle szójátékot csinált állítólag, lévén, hogy dominóba öltözött hozzá, ugyanis az Írásban ez él: Beati, qui moriuntur in domino. Ám éppen azért, mert nála mindennek ugyanez az életnagyságot meghaladó túldimenzionáltsága uralkodik, mint főhősének, Gargantuának alakjában, vitézségében és falánkságában, nem is szabad Rabelais-ra a szokvány szépség és logika mértékeit alkalmaznunk. Még abban a végsőkig gúnyos kedvű, egyház- és skolasztika ellenes korban sem tette oly nagyszabású csúfság tárgyává az egyházat és a skolasztikát senki, mint ő. Afféle szatirikus emberevő volt Rabelais, és mérhetetlen adagokban fogyasztotta a képmutató csuhásokat, steril tudósokat, korrupt hivatalnokokat. Győzedelmesen és elementárisan érvényesül nála az ésprit gaulois, és ésprit gaillard, s ez az áttörés természetijelenség-hevű, vele vitába szállni merő értelmetlenség volna...”
   – E. Friedell: Az újkori kultúra története

Bahtyin meghatározó esztétikai munkája, a François Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz népi kultúrája Rabelais-ra támaszkodva fogalmazza meg több kultúrtörténeti jelenség (elsőül is a groteszk) értelmét.

Más nyelveken
azərbaycanca: Fransua Rable
беларуская: Франсуа Рабле
български: Франсоа Рабле
हिन्दी: रैबेले
interlingua: François Rabelais
Bahasa Indonesia: François Rabelais
Lëtzebuergesch: François Rabelais
latviešu: Fransuā Rablē
македонски: Франсоа Рабле
кырык мары: Рабле, Франсуа
Nederlands: François Rabelais
norsk nynorsk: François Rabelais
português: François Rabelais
srpskohrvatski / српскохрватски: François Rabelais
slovenčina: François Rabelais
slovenščina: François Rabelais
српски / srpski: Франсоа Рабле
українська: Франсуа Рабле
oʻzbekcha/ўзбекча: Fransua Rable
Tiếng Việt: François Rabelais
მარგალური: ფრანსუა რაბლე