Budapest villamosvonal-hálózata

Budapesti villamos
BKK logo.svg
Budapest legújabb villamosa, a CAF Urbos 3
Budapest legújabb villamosa, a CAF Urbos 3
Budapest tramway network.png
Adatok
Ország Magyarország
VárosBudapest
Működés kezdete
lóvasútként1866. július 30.
villamosként1887. november 28.
Járműfajtavillamos
Hálózat hossza147,4 km
Vonalak száma
Nappali36
Éjszakai1
Ideiglenes1
Nosztalgia3
Megállók száma341 db
Járművek száma591
Nyomtávolság1435 mm
Maximális sebesség50 km/h
Üzemeltetés
MegrendelőBKK Zrt.
ÜzemeltetőA BKK honlapja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Budapesti villamos témájú médiaállományokat.

Budapest villamosvonal-hálózata a magyar főváros villamosvonalainak az összessége. Többszöri szolgáltatóváltás után 1968 óta a BKV – 1996 és 2006 között BKV Rt., azóta BKV Zrt. néven – üzemelteti, 2018-ban 147 kilométer hosszan, 36 rendszeres járattal. Története 1866. július 30-án kezdődött az akkor még különálló Pesten, amikor a város egyik fő közlekedési ütőerének számító Váci úton a gróf Károlyi Sándor által megalapított Pesti Közúti Vaspálya Társaság (PKVT) elindította a lóvasúti közlekedést a Kálvin tér és az egykori Újpest kocsiszín között. Budán csak 1868. május 18-án avatták fel az első vonalat a konkurens Budai Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) üzemeltetésében. A két cég a következő években fokozatosan terjeszkedett, majd 1878-ban Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) néven egyesült.

Az első igazi villamos ötletét Balázs Mór vetette fel, aki vállalta, hogy két hónap alatt próbapályát épít a Nagykörút Nyugati pályaudvar és a Király utca közötti szakaszán. Az eredmény egy alsóvezetékes, 1000 mm nyomtávolságú vonal lett 1887. november 28-án a Nagykörúti villamosvasút üzemeltetésében. Az 1888-ban Budapesti Városi Vasút (BVV) nevet felvevő társaság nyitotta meg az első normál (1435 mm) nyomtávolságú villamosvonalat a magyar fővárosban, a józsefvárosi Baross utcában. A következő években megindult a lóvasút felváltása, ami a Margitszigeti Lóvasút (ML) üzemeltetésében álló Margit-szigeti vonal kivételével 1898-ban be is fejeződött. Időközben Budapesten ekkor már öt vállalat közlekedtette a villamosokat, a BKVT, a BLVV, a BURV, a BVKV és a BVVV (korábbi BVV). A viszonylatjelzések 1910-es bevezetésekor a BVVV járatai páros, míg a BKVT viszonylatai páratlan számjelzést kaptak. A BURV maradt a betűjelzésnél, a BLVV és BVKV pedig ekkorra már rég beleolvadt más társaságokba.

1918-ban integrálták először a villamoshálózatot, ekkor a BKVT, a BURV, a BVVV és az ML újonnan létrejött, ám rövid életű BEVV-be olvadt. 1922. december 27-én a jogutódjának kinevezett Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. (BSzKRt, Beszkárt) váltotta fel, ami többek közt kétszer átszervezte a villamoshálózatot, megszüntette az utolsó lóvasutat, bevezette a négyjegyű pályaszámokat, és megkezdte a járműpark megújítását is. A második világháború folyamán 1941-ben áttért a jobb oldali közlekedésre, egy évvel később (átmeneti céllal) sínautóbuszokkal is színesítette a flottáját, végül 1944. december 25-én Budapest ostroma miatt leállította a villamosközlekedést.

1945. február 7-én járt az ostrom óta először villamos a fővárosi utcákon, viszont a BSzKRt-nak az évtized végére leáldoztak: helyébe az 1951-től Fővárosi Villamosvasútnak nevezett, kizárólag villamos- és trolibusz-közlekedést lebonyolító közlekedési cég lépett. A következő szolgáltatóváltásig (1968) több új járműtípussal gazdagodott a társaság, valamint villamosviszonylatainak jelzését 1 és 69 közé sorolta be. 1968. január 1-jén létrejött a Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV), ami rövidesen több villamosjárat alkonyát – legfőképp az Erzsébet híd–Rákóczi út tengelyét, az Üllői úti, a Váci úti és a közvetlen Észak- és Dél-Buda irányú járatokét – hozta el a metró- és lakótelep-építések miatt, jelentősen lecsökkentve ezzel a hálózat méretét. A fejlesztés az 1980-as évek legelején kezdődött meg 322 Tatra villamos megvásárlásával, ezek egy részét az újonnan épült Hungária körúti 1-es és káposztásmegyeri 14-es vonalon állították forgalomba. 1997-ben a BKV Rt. leállította a villamosforgalmat a Thököly úton, ugyanebben az évben megszűnt az utolsó éjszakai villamosjárat is (14).

Az ezredfordulót követően megindult a négy villamoskörgyűrű fejlesztése, 2015-ig átépültek a kiskörúti, a nagykörúti, a Hungária körúti vonalak és a külső villamoskörgyűrűnek nevezett Zugló–Ferencváros tengely (3-as) is. 2011 óta a 6-os folyamatos üzemidejének bevezetésével újraindult az éjszakai villamos is a magyar fővárosban, a 4-es vonal mellett 2006 óta ezen is az első budapesti alacsony padlós villamosok, a Siemens Combinók közlekednek. A közelmúlt kiemelt beruházásaként új, CAF gyártmányú villamosok érkeztek Budapestre, lezajlott a budai fonódó villamoshálózat és az 1-es villamos dél-budai meghosszabbítása is, ami 2018 végén az Etele út–Kelenföld vasútállomás szakasz átadásával fog lezárulni.

Tartalomjegyzék